Workshop, december 11-en
Amennyire nem volt kedvem ehhez a workshophoz, és elleneztem, hogy a karácsonyi szünet első napján tartsuk (micsoda hülyeség…) annyira örülök, hogy végül mégis megszerveztük, és úgy szerveztük, ahogy. Mert szerintem nagyon jól sikerült, még én is élveztem!! J
Az előző napi bevásárlás viszont katasztrofális volt. Először is az autó két órát késett, aztán végül elvitt minket egy bevásárló-központba ahol a vásárlás felét le is bonyolítottuk 15 perc alatt. Igen ám, de az autó nem várt ránk, elment ezt-meg azt intézni. Végül is 3 órát álltunk az utcán, mire ismét értünk jött az autó. Akkor kijelentették, hogy nagyon kell sietnünk, mert az autónak vissza kell érnie Amalikába időre… Úgyhogy a vásárlás második része a piacozás rohanásban telt, pedig 40 kg rizst kellett vennem, 14 élő csirkét, 300 db paradicsomot. Még nem rohanva se lett volna egyszerű. Aztán mindent behajigáltak az autó csomagtartójába –a csirkéket is. Mire Amalikába értünk, 3 csirke meghalt. Szerintem agyonnyomta őket egy-két csomag… Annyira durván leszarják itt az állatokat, itt az állatkínzás fogalma nem létezik, vagyis dehogynem, mindennapos, de nem negatív értelemben… Na, de vissza a workshophoz.
Az előző workshop, hát valljuk be nem sikerült túl jól. Egy hatalmas teremben ültünk, kb. 90-en. Már az, hogy átkiabáljuk az alapzajt, meg a gyerekricsajt, egy kihívás volt számomra. Na meg igen, prezentációk tartása sosem volt az erősségem. Úgyhogy kissé remegő térdekkel álltam ki múltkor a közönség elé. A prezentációmat szerintem csak az mentette meg, hogy mutogattam nekik videókat magukról, amit viszont iszonyatosan élveztek, és azóta is emlegetik.
Most elhatároztuk, hogy inkább kisebb csoportokra bontjuk őket. Hat témánk volt, így 6 csoportra bontottuk őket. Volt egy órája minden csoportvezetőnek, hogy előadja amit akar, és ezután összegyűlt mindenki, és a csoportoknak kellett előadniuk amit tőlünk hallottak. Így próbáltuk őket motiválni, hogy figyeljenek ránk, amennyire csak tudnak, és ezzel a módszerrel le is tudtuk csekkolni, hogy mennyit értettek meg az előadásainkból. Bár féltünk, hogy pofára esés lesz, de szerencsére nem lett igazunk. Az én csoportom szorgalmasan jegyzetelt, és a végén egy csomót kérdeztek. Persze én is sokkal kényelmesebben éreztem magam, hogy csak 10-12 emberhez kell beszélnem. Szinte családias volt a hangulat. És amikor azt mutattam nekik, hogyan kell kezet mosni, azt nagyon élvezték, persze többen is kipróbálták. Hát, csak tanítsák meg a gyerekeknek is majd. J
Amint véget ért a workshop, belecsöppentünk a kollégiumi karácsonyi party-ba. Igazából egészen tegnapig nem tudatosult bennem, hogy közeleg a karácsony. Nincs karácsonyi hangulatom egy szemernyit sem. Nem szól a karácsonyi zene sehonnan, nincsenek karácsonyi fények, és díszek sehol, pólóban és szoknyában járunk, és 30 fok van, ha nem esik az eső… Karácsonyi vásárlásról sem hallottam idén még egy szót sem. De tegnap azért valamennyire tudatosult bennem.. Karácsonyi dalokat tanított nekünk Charlotte, a dán ex-project vezető, aztán ajándékozás volt. Csak épp nekünk nem volt ajándékunk. Mondtam is Charlotte-nek, aki erre a kezembe nyomott egy kis csomagot. Belekukkantottam, és egy 50 ml-es Colgate fogkrém volt. :D Én egy fiú nevét húztam, és nem tudtam, meg kell-e ölelni vagy nem? Végül szerencsémre egy lány adott egy fiúnak ajándékot előttem, ahol csak kezet fogtak, a lány pukedlizett!! De amikor rám került a sor, persze a 120 diák egyszerre kiabálta, hogy HUG!!! Úgyhogy végül megöleltük egymást, amire persze kitört a hatalmas vihogás. Komolyan mondom, olyan volt az egész mint az óvodában!!! Utánam még kb 60szor történt ez meg, és a diákok a végén már az asztalon ugráltak, amikor egy fiú esetleg megölelt egy lányt. Gondolkodtunk Edittel, mi történik velük, ha isznak? Mert ennél jobban megőrülni.. Nem tudom elképzelni őket. Szóval vicces volt. Viszont 6 után lett vége a mulatságnak, a kocsi meg sehol nem volt, így mi DI-ok, sötétedésben indultunk haza. Fúú, térdig sárosak lettünk, és abban sem voltunk biztosak hogy a folyón átkelve a kövekre fogunk-e lépni, vagy nem, annyira nem láttunk semmit. Kicsit félemletes volt, de ilyen is kellett. Ezen a héten sikerült két olyan afrikai élménnyel gazdagodnom, amivel nagyon nem akartam. J Bőrig ázni, sötétedésben. És sötétben a sárban botorkálni hazafele.
