A nyaralás vége óta eltelt szűk egy hónap olyan gyorsan repült el hogy alig vettem észre. Pedig őszintén szólva nem sokat dolgoztunk. Megérkezett az esős évszak.. Vannak jobb időszakok, de van úgy, hogy 3 napig folyamatosan esik, és olyankor ki sem tudjuk tenni a lábunkat a házból. Erre az esetre mind megosztottuk egymással a filmjeinket, és Editnek meg Lucy-nak is jó ízlése van, úgyhogy mára körülbelül 120 film van a gépemen, és még működik. J Szóval egyelőre mulatjuk az időt, bár nem túl tartalmasan. Pesti monuszum esőkön edződtem, de azért néha még mindig csak állok az ablakban tátott szájjal, és nézem hogy szakad, hogyan válik az út folyóvá.. és azon gondolkodom, a malawiak mit csinálnak ilyenkor az 5 négyzetméteres házaikban, napokig… Legközelebb megkérdem Giftet.
Ha nem is esik, akkor se tudok minden preschoolba eljutni, mivel sokszor patakokon kell átugrálnom, amik mostanra folyókká duzzadtak, normális híd meg itt nem sok van. Ráadásul épp most, az esős évszak kezdetén ültetik a kukoricát, úgyhogy a tanárok is inkább a földeken kapálnak.
Tegnap mondjuk elállt pár órára az eső, így vettem a bátorságot, és nekiindultam Bvumbwe-be, ahol az angol órákat tartottam. Ez volt az utolsó, úgyhogy a gyülekező, szinte fekete felhők sem tudtak visszariasztani. Megkedveltem a kis szorgalmas diákjaimat, mindenképpen szerettem volna elbúcsúzni tőlük. Igaz, jövőre még lett volna alkalmam egy órát adni, de úgy egyeztünk meg Edittel, hogy 2011-től ő veszi át a csoportomat. Az utolsó órán ismételtünk, kíváncsi voltam, mennyi ragadt meg bennük, augusztus óta. Háát, mondjuk átlaguk egy 3-as. J De van egy-két 5-ös is. Viszont 1-esek is, akik 14:30 helyett 15:45-kor esnek be!! Pontosságot nem sikerült tanulniuk. Na, de persze már angol alatt elkezdett szakadni az eső, én meg bő másfél órára voltam Amalikától… Gift mondta, szerinte ők itt alszanak a tanteremben aznap este. Mondtam, hogy én tuti nem.. Úgyhogy elindultam. Szerencsém volt, mert akkor épp csak szitált. Viszont úgy 20 perc múlva durván rákezdett. Rohantam az első házhoz, de felesleges volt, mert csurom vizes lettem 2 perc alatt. Vártam egy ideig,akkor tudtam, hogyha nem jön értem az Amalika autó, akkor bizony itt éjszakázom. 5 óra elmúlt, kezdett sötétedni.. De hatalmas mázlim volt, mert megszántak, és értem jöttek.
Viszont, hétfőn a nyakunkba zúdítottak egy rossz hírt is. Hogy jövőre megszűnik a preschool program, mert lejár a finn kormánnyal kötött 3 éves szerződés. Ők finanszíroztak mindent, a preschoolokkal kapcsolatban. És hogy mi arra készítettük fel a preschoolokat, hogy 2011-től önállóan boldoguljanak. A baj csak az, hogy nem. Nekünk DI-oknak fogalmunk sem volt, hogy jövőre már nem „kell” preschoolozni. Ha tudtam volna, hogy én vagyok az utolsó DI aki látogatja őket, teljesen másképp szerveztem volna a munkámat. És preschoolozás helyett a kollégiumban kellene elfoglalnunk magunkat. Ami vicces, mert amióta itt vagyok, az az érzésem, hogy minél távolabb akarnak minket tartani a kollégiumtól. Egy előadást akartam tartani, és nem voltak képes időpontot találni nekem hetekig, aztán ha mégis, nem volt áram, vagy a kivetítő nem működött, vagy épp a diákoknak elfelejtettek szólni. Aztán meg kiköltöztettek minket onnan, ezzel se épp az együttműködést erősítették meg. Sőt… Mindenesetre ebből a szempontból jókor megyek haza, az utolsó hetemen jövőre már csak el akarok köszönni tőlük, ahhoz nem kell supervisor, vagy fordító, meg tudom csinálni egyedül is. Editéket nem irigylem, így igazából az angolok is veszélyben vannak, mert a kezdőket nem lehet fordító nélkül tanítani. Azt javasolták nekünk, hogy keressünk helyieket, akik tudnak angolul, és ingyen dolgoznának nekünk. Hát, ez szerintem vicces. Itt a világon senki nem fog ingyen dolgozni egy fehérnek. És nekem se lenne képem egy helyit arra kérni, hogy ingyen dolgozzon nekem, amikor tudom, hogy a megélhetésért küzd. És egyébként is, az önkéntes-rendszer egyáltalán nem megbízható, tapasztaltam már a preschool tanárok esetében is. Szóval az egy nagy kérdés, mi lesz itt jövőre.
Azért idén még a nyakunkba sóztak egy utolsó nagyobb lélegzetű munkát. Workshopot kell szerveznünk majdnem 100 embernek, a committee member-eknek. Nem tudom a nevüket magyarul. Az ő feladatuk a preschoolok körüli segédkezés, pl az épület építésében, rendben tartásában, kása főzése, a kert rendben tartása, vízhordás, iváshoz, kézmosáshoz. És ha a szülők nem küldik a gyerekeket a preschoolba, akkor nekik kell beszélni a szülőkkel. Ilyenek. Ki kellett találni a workshop témáját, meghívót kellett csinálni, elvinni mindenkinek, órarendet csinálni, költségvetést, és be is kell vásárolnunk Edittel. Vagy 20 csirkét kell majd vennünk a helyi piacon... Én végre kitaláltam, arról fogok beszélni, hogy miért kell latrinát ásni a preschoolok köré, és miért fontos, hogy hozzák rendszeresen a vizet a gyerekeknek. Igazából amikor elkezdtük szervezni ezt a workshopot még nem tudtuk, hogy ez lesz az utolsó, és ezért haragszom rájuk. Olyan feleslegesnek érzem az egészet, vagyis így mindennek a tudatában, másképp is megszervezhettük volna, hogy hasznosabb legyen.
Amíg én a workshopon fogok előadni, Alex útban lesz a Viktória vízesés felé. Velem „kibabráltak” az immigration office-ban, így nem kaphatok új vízumot, úgyhogy én maradok a fenekemen. De ha hazajött Alex, Mzuzuban a legészakabbi nagyvárosban találkozunk, 600 km-re innen. Onnan pedig a Nkhata Bay-be megyünk, ami állítólag a Malawi tó legszebb része. Ott karácsonyozunk majd, kettesben. Attól függően, mennyi pénzünk marad, 26 vagy 27-en jövünk haza. 30-an van egy össznépi program minden DI-nak, nemzeti parkba visznek minket. Igaz nem Liwondé-ba a vízilovak közé, de mint írtam az előző bejegyzésemben, én megszállott lettem, úgyhogy nem hagyom ki a Nyasza Nemzeti Parkot sem. Szilvesztert Alexnél töltjük majd, Namitamboban. Megnézzük hogy mulat egy afrikai falu ilyenkor. Hát egyelőre ezek a tervek.
Ja és?? Nem akar valaki január végefelé autóval Dániába jönni?? Szép ország. J Nekem pedig komoly gondjaim vannak a hazajutással. Legalább két bőröndöm lesz, meg a kézipoggyászom, összesen úgy 50kg. A Malévnál 23 kg ingyenes, onnantól 10 euro per túlsúly. Vagyis a plusz 27 kg-ért 75ezer ft-ot kellene fizetnem. Ami azért abszurd, mert a jegy maga 17 ezer ft lenne!! Néztem vonatot is, de az is legalább 3 átszállás, 50 kg-val nem bírok el egyedül. A busz meg túl korán indul, Koppenhágában kéne éjszakáznom. Most épp csomagküldő-szolgáltaktól kérek árajánlatot, hátha. J Vagy van ötletetek?
