Nyaralás

Már egy hete hazajöttem, de még mindig nem sikerült visszacsöppennem az amalikai di-ok hétköznapjaiba.

Anya november elsején érkezett Malawiba, és 15-en ment haza. Ezalatt a két hét alatt sok helyen jártunk, sok száz kilométert utaztunk földön, vízen, és levegőben.

Lilongwéből először is Liwondébe mentünk busszal. Ülőhely már nem jutott nekünk, úgyhogy elöl a vezetőfülke mellett kuporogtunk 4-5 órán át. Szegény Anyát szembesítettük azonnal az afrikai tömegközlekedéssel, csirkékkel, halakkal, síró babákkal, és állva alvó afrikaiakkal.  Amikor megérkeztünk a liwondei lepukkant buszállomásra, már sötétedett, és a kinézett szállásunk recepciósa közölte velünk, hogy már nem tudnak értünk jönni, majd holnap reggel… Végül egy másik, „olcsóbb” helyen kötöttünk ki, ami eddigi malawi tartózkodásom legdrágább tábora volt. Merthogy sátrakban laktunk. Ez csak azért volt kellemetlen, mert második nap elkezdett szakadni az eső, és a sátrak beáztak…

Liwondébe a nemzeti parkja miatt mentünk. Malawi nem túl híres a nemzeti parkjairól, de Liwondébe azért is érdemes ellátogatni. Első nap késő délután hajós szafarit terveztünk a Shire folyón, hogy vízilovakat és még ki tudja milyen állatokat láthassunk. Hát, közölték, hogy a motor lerobbant, úgyhogy csak kenu van. Anyával kicsit hezitáltunk, de Alex elszánt volt, és a szafarisok is biztosítottak, hogy nem veszélyes kenuval a vízilovak között evezni… Engem nem győztek meg tökéletesen, úgyhogy kissé remegtem, amikor az első víziló-„röfögéseket” meghallottam a folyón… Az érzés csak erősödött, amikor egyre közeledtünk feléjük… Végül lefordultunk egy mocsárba, hogy elérjünk egy holtágat. Na, a mocsárban két megtermett, békésen szundikáló vízilovat ébresztettünk fel,  akik felháborodottan úsztak arrébb. Alig pár méterre voltunk tőlük, és Anyával egyáltalán nem voltunk benne biztosak, hogy nem felénk indulnak. Végül elmentek, de hogy én hogy féltem… Nagyon-nagyon. Még vagy tíz percig kapaszkodtam a kenu szélébe, mire sikerült túljutnom a félelmemen. És akkor jöttek az elefántok!! Hihetetlenül gyönyörűek voltak, és számomra lenyűgöző volt látni őket a saját környezetükben, otthon. Biztos, hogy életre szóló emlék lesz ez a kenuzás, a vízilovakkal, a félelemmel, a gyönyörű afrikai tájjal, és az elefántokkal. J

Másnap kora reggel autós szafarira mentünk, és láttunk csomó antilopot, majmokat, malacokat, mókust J Ekkor sajnos nem jöttek elő az elefántok, de jó volt ez így is.

Liwondének köszönhetően most szafari mániás lettem, és nem érem be kevesebbel, mint a Serengetivel. J Nem tudom, mikor jutok el oda, de előbb-utóbb biztosan!!

Liwondéből Blantyre-be mentünk, most minibusszal, ismét kétszer annyi ideig tartott odaérni, mint kellett volna, és Blantyre-ben egy hatalmas vihar várt ránk. Hát igen, a rainy season napra pontosan megérkezett Malawiba. Blantyre-ből másnap repültünk Dar es Salaam-ba, ahol csak egy éjszakát töltöttünk, másnak hajóztunk Zanzibárra.

A képek beszélnek majd helyettem, mennyire gyönyörű volt ott. Csak 5 napot voltunk a szigeten, de ez alatt az öt nap alatt először is sikerült rengeteget napozni, és közben koktélozni, fürödni az óceánban, rácsodálkozni Afrika iszlám oldalára (mennyire más mint Malawi…), Fűszer túrára menni, bejárni Stone Town-t, a fővárost, delfinekkel úszni, és Anyának búvárkodni, nekünk meg snorkelezni. Én merem állítani, hogy életem legszebb élménye volt ez a pár nap. Bár Kubával versenyzik még mindig… Ezek után csak nagyobb megszállottja lettem az utazásnak, és alig várom, hogy a világ egyre több zugába eljussak. Most Óceánia van soron. J

Zanzibárt elhagyva vége szakadt az álomnak, rögtön a hajón. Először amikor kiosztották a hányás-zacsikat, nem értettem miért, de ahogy elindultunk már tudtam. ÚÚÚÚgy imbolygott ez a hajó, hogy az utasok jó része lett tengeribeteg. Hánytak előttem, mögöttem… Amúgy sincs erős gyomrom, és ehhez még a plusz hányásszag… Hááát, 2 órán át minden erőmre szükség volt, hogy én ne jussak erre a sorsra. Végül Alexxel kimentünk a fedélzetre, de az is egy mutatvány volt… Pár perc alatt csurom vizesek lettünk, annyira felcsaptak a hullámok, de mégis igazi felüdülés volt a friss levegőn. Amikor visszajöttem viszont egy nő úgy elesett, hogy elvesztette az eszméletét.. Én nem is értem, hogy indíthatnak útra ennyire balesetveszélyes, és gyomrot kikészítő hajót.. Vagyis ez egy nagy hajó volt..  És mégis, még Anya is bevallotta a szárazföldön, hogy attól félt, felborulunk… Másnap a repülőnk hét órát késett, így a tervünk, hogy még aznap Zombába megyünk, meghiúsulni látszott. Végül Alex fél órás szópárbaj után 50 dollárt kicsikart a Malawi Airból, így végül is taxit fogtunk, és este utaztunk. A zombai szállást én választottam, és a fő cél a spórolás volt.. Háát, olcsó volt, az egyszer biztos, de pont malawi igényekhez szabva, így az ottlétet annyira nem élveztünk. Viszont felmentünk  a Zomba Platou-ra, ahol órákat kirándultunk, és gyönyörű volt.. Asszem olyan 2000 méter magas a Zombai hegy, úgyhogy volt szép kilátásunk is, bár csak addig, amíg be nem párásodott. Zombából Lilongwébe buszoztunk, a végállomásra. L Anya másnap repült haza, mi meg buszoztunk vissza Blantyre-be.

Annyira jó volt Anyával és Alexxel ez a két hét.. Nem volt sok nap az életemben amikor mindkettőjükkel egyszerre tudtam együtt lenni, és nem is lesz, tudom. Pont ezért ez a nyaralás nekem tényleg tökéletes volt, két héten át tartó boldogság . Most egy kicsit elveszett vagyok itt Amalikában.

3 hetet kihagytam a preschoolozással (nyaralás előtt egy hét betegség), és most olyan érzésem van, mintha mindent előről kezdenék. Hulla fáradt vagyok nap végére, megint izomlázam van a gyaloglástól, és újra töri a lábamat a cipő. A gyengébb preschooljaim elhagyták magukat. És már csak 3 hetem van idén, hogy hassak rájuk… Esik az eső minden délután, és olyankor áramszünet is. Most pl. 3 napig nem volt se áramunk, se vizünk. Normál esetben tudnánk vizet forralni a kertben a tűzhelyen, de amíg mindig tök vizes.. Esélytelen. Úgyhogy már épp azon gondolkodtam, hogy Alexhez költözöm, amíg megjavítják a generátort…  Viszont a health centert nagyon élvezem, és nagy reményekkel készülök a holnapi angolomra is. J Csak el ne mossa az eső…