Minden DI itt kezdi afrikai életét, ez a központ. Itt elmondják a szabályokat, mire vigyázzunk, mit szabad, mit nem szabad, közel vagyunk Blantyre-hez a legnagyobb városhoz Malawiban, így a vízumot is elintézzük, meg minden hivatalos iratot. Teszünk egy látogatást a kórházba, ahova a biztosításunk szól, hogy tudjuk, mi hogyan működik.
Én kifejezetten örülök ennek a pár napnak, mert ezek az utolsó napjaim Alexxel. Előre félek az elválástól, de inkább nem is gondolok erre.
Tegnap érkeztünk ide, finomakat eszünk, és végülis egyelőre nem érzem magam az afrikai pusztában. Szépek az épületek itt, kedvesek, és tiszták az emberek. A szobánk mondjuk egy luk, de végülis pár napra megfelel.
Az itteni DI-ok elvittek minket tegnap egy biciklitúrára a közelbe. Na, azért ott, útközben láttam egy kis igazi Afrikát. Kis tákolt kunyhók a semmi közepén, gyönyörű gyerekek futnak utánunk, kiabálnak, integetnek, nők mennek a kúthoz, aztán visszafelé a fejükön cipelnek mindent, stb. Érdekes volt, kezdem nem bánni hogy Amalikában leszek, mert ott biztos több ilyen élményben lesz részem mint itt. Ez túl európai itt.
Hát, eg
yelőre ennyi.
