Alex egy hónapos kerülővel de végül is ezen a héten elkezdett dolgozni a Farmer’s Club projectben Chiradzulu tartományban, pontosan Namitamboban. Szerencsénkre Chiradzulu és Tyholo –az én tartományom- határos egymással, így Amalikából Namitamboba az út minden szerencsétlenkedéssel és késéssel együtt átlagosan 3 óra, és 650 malawi kwacha körül lehet, ez 1000 Ft. Úgyhogy megnyugodtunk, nincs túl nagy akadálya annak, hogy találkozzunk.

Namitambo egy pár házból álló falucska, közepén piaccal, borbéllyal, (kórházzal, amiről részletesen később) mozival!!!! és discóval. Reggel 7től kezdve este 7ig folyamatosan szól a néha-néha elviselhetetlenül hangos zene, vagy verekedéshangok. Megőrjít. Ja mert kivételesen Alexék háza a falu közepén van. Én nem értem hogyan nem unják meg ugyanazokat a szörnyen gagyi számokat minden nap 15ször fülsértően hangos kivételben. Ja és a mozi ugyanez, van 10 verekedős filmjük, azt ordíttatják naphosszat. Az összes süket tuti..Ja, és terveim vannak, hogyan tehetném tönkre a hangfalaikat… (nem értem, erre honnan a fenéből van pénzük???) De általában csak egy hosszú áramszünetben reménykedem, az egyetlen csendes pillanatok… De legalább éjszakára abbahagyják. Őszintén szólva örülök, hogy csak látogatóban vagyok itt. Én nem bírnám ezt fél évig. Ha én filmet akarok nézni, fülhallgató kell, egyébként nem hallom a 15 cm-re lévő laptopomat sem, akármilyen hangos.

De vannak ám a helynek előnyei! J A kedvencem a kert, vagyis főleg az ott növő papayafa. Épp papayaszezon van, így ha van épp érett a fán, csak egy bottal megbirizgáljuk, és le is esik. Paradicsom is lesz nemsokára, de az még nem érett. A pottyantós wc már kevésbé hívogató a kert végében, de legalább nem kell a vizet hordani minden wczés előtt. Ja igen, Alex és Kornél fizetnek egy nőt (havi 1000 kwacha, 1500 ft) aki naponta kb. 60 liter vizet hoz nekik. Ebből gazdálkodunk. Kettőnknek elég volt mosáshoz, mosogatáshoz, főzéshez, fogmosáshoz, kézmosáshoz, fürdéshez. hajmosáshoz, stb… De most Kornél visszajött, és hétvégén Rita is jön, 4 embernek tuti nem lesz elég. Pedig úúgy élvezem, hogy nem kellett annnnyira takarékoskodni a vízzel, mindenemet kimostam, és holnap még azokat is kimosom, amiket eddig hordtam. Amalikában megint napok óta nem volt folyó víz, és száraz évszak közepe ellenére szakadt az eső 3 napon át, úgyhogy ha mostam is volna, nem száradtak volna meg időben. Egyébként rájöttem Amalika olyan mint Békásmegyer: ott mindig pár fokkal hidegebb van, mint máshol, folyamatosan fúj a szél, stb..

Na, de visszatérve Namitambora, ami még szintén előny az, hogy itt van áram folyamatosan. (amit ki is használnak a helyiek mint részleteztem pár sorral feljebb) Viszont a kommunikáció a külvilággal elég nehézkes. Internet persze nincs itt sehol, legközelebb talán Limbe-ben, ami egy órányira van innen. De ami rosszabb, hogy térerő sincs itt. 10-15 percet kell sétálgatnom, hogy találjak egy helyet, ahol végre van jel, és akkor még egyszer ennyi, hogy sikerüljön elküldeni egy smst, és megkapjam azokat, amiket addig küldtek nekem, amíg nem volt térerő.

Egyébként jó itt lenni, Alexxel, annak ellenére hogy ezen a héten sikerült többször is összeveszni, és szinte mindig vacsorakészítés közben. Nemtom, a főzés nem nagyon megy együtt. J Soha nem ugyanazt akarjuk. De végül is finomakat eszünk, a vacsora végére már csak nevetünk az egészen.

 Ami meg tudja keseríteni a napjainkat, az a pénztelenség. Tisztában vagyunk azzal, hogy malawi szinten a heti 6500 kwachás „fizetésünk” álomfizetés, a helyiek egyike se keres ennyit, sőt nemrég megkérdeztem egy teagyár vezetőjét aki 16 éve dolgozik ott, mennyit keres, és havi 16 ezer kwachát keres. Szóval igen, a fizetésünk a malawi szinthez képest nagyon is jó. És mégis. Nem sok mindenre elég, mivel európai igényeim vannak, és az európai igények itt kétszer annyiba kerülnek, mint otthon, mivel Dél-Afrikából importálják őket: tejpor, kávé, CSOKI testápoló, hús –amit csak bizonyos /nem a legolcsóbb/ éttermekben szabad enni- Ez itt mind méregdrága. Egy tábla csoki 700 kwacha, egy főétel 1000 kwacha, egy doboz tejpor 1000 kwacha –mivel tej alig van de ha van is még drágább, de nekünk nincs hűtőnk-. Egy zsemle is 50 kwacha. Mert ezek mind olyan dolgok, amiket a malawiak nem esznek. Tsimán és babon kívül szinte semmit nem esznek. Bár talán néhány zöldséget és gyümölcsöt is esznek, mert azok olcsók.