Alex szülinapja alkalmából elhatároztuk, hogy nekivágunk Malawinak, és valahol Blantyre-től messze töltjük a hosszúra nyújtott hétvégénket. Gyorsan megegyeztünk, hogy a Monkey Bay lesz a végállomásunk. Így hát csütörtök hajnalban útra keltünk, 1600 kwachát fizettünk fejenként, háromszor szálltunk át, 8 órán át utaztunk, életem legszörnyűbb kocsiútja volt (de a haza vezető út még ezen is túltett) de délután 4 körül végre megérkeztünk. Szinte szédelegtem ahogy kikászálódtam a minibuszból, de azonnal lecsaptak ránk a "business men"-ek, szállást ajánlottak. Mi kiválasztottuk a legszimpatikusabbat, és nem bántuk meg.... Venice Beach volt a hely neve, és egyszerűen gyönyörű privát parttal rendelkezett. Azonnal fürödtünk is, a víz tökéletesen tiszta volt. Végül az étteremben fejeztük be napot, ahol az eddigi legfinomabb malawi ételeket ettük.
Már aznap letámadtak minket a helyiek, hogy fejenként 5000 kwacháért elvisznek minket egy közeli lakatlan szigetre, főznek nekünk ebédet, mi pedig snorkling-ozhatunk kedvünkre, mert ezeregy féle hal úszkál arrafele. Én nem nagyon akartam ezt, mivel 5000 kwacha majdnem a heti "zsebpénzem" és igazából kiszámolva az ő költségeiket (talán 500 kwacha a csónak bérléséért, de egyébként a halat ott halásszák, a búvárszemüveg és a pipa megvan már nekik....) nyilvánvaló lehúzásnak tűnt. Max az idejüket vesszük el, de mivel persze munkanélküliek, az van nekik. De Alex szülinapja volt, és nagyon szeretett volna menni, úgyhogy beleegyeztem, de lealkudtuk az árat a felére, mondtuk, hogy nincs is ennyi kwachánk, csak dollárunk, de itt nem tudjuk beváltani (ez hiba volt..) de mindegy végülis a félár cserébe csak fél napos programra futotta. Na, persze 11 helyett 1kor érkeztek meg, aztán mikor már a strandon voltunk, és végre elindultunk volna, az egyik eltűnt egy órára.... (szerintem ez fontos részlet... majd a továbbiakból kiderül) Végül végre megkerült, valamit hablatyolt... hogy normális csónak helyett egy fából faragott nemtomin kell eljutni a szigetig. Egyensúlyoztunk rendesen, többször majdnem beleborultunk a vízbe. Nem lett volna baj, de a pénzemet meg a fényképezőgépemet féltettem. Afrikai kaland volr :)
De amikor odaértünk, mindezt elfelejtettem, és élveztük a napot. Gyönyörű hely volt, tényleg soksok hallal, kb. 35 fok, napsütés... Életem egyik legszebb napja volt... amíg haza nem értünk farkaséhesen. (ja mert az ebédből is csak vajas kenyér lett a félár miatt) Mentem volna a pénzemért, hogy együnk, de az bizony eltűnt a kulcsra zárt szobánkból. 30 dollár (30*180..5400 kwacha) és 6000 kwacha. Kétségbeesetten kutattam a szoba minden zugában, de nem volt ott. Alex nem hitte el, hogy ellopták, mert az ő pénze, ami még csak el se volt rejtve, ugyanott volt, ahol hagyta az ágyon, tökéletesen látható helyen. És semmi mást nem vittek el, ott volt Alex kamerája is, stb. Szóval érthetetlen. De végül gyártottam egy összeesküvés-elméletet. Szerintem az egyik pasi lopta el a pénzemet, aki elvitt minket aznap a szigetre. Számomra minden stimmelt, tudta, hogy van dollárunk (és nyilvánvalóan a dollárt jött az illető, mivel Alex kwachája érintetlen volt, az én 6000 kwachám meg együtt volt a dollárral)
és tudta, mikor nem vagyunk a szállásunkon, és akkor el is tűnt egy órára... És nagyon nem volt világos miért tűnt el. Alex szerint ugyanúgy lehetett a dél-afrikai pasi akivel a bárban beszégettünk előző este, vagy a holland író akivel a parton ismerkedtünk meg. De én nem hiszem.
Besötétedett mire megszámoltuk a maradék pénzünket, és rájöttünk, hogy pont arra lesz elég, hogy kifizessük a szállást, és hazamenjünk. Másnap reggel azért akartam beszélni a managerrel, és elmondani neki, hogy ide ugyan többet nem jövök, mert micsoda hely ez, hogy csak úgy betörtnek a szobámba, idegenek bejárkálhatnak a hotelbe, stb. Ideges voltam, na meg éhes... Végül nagy meglepetésemre egy szőke hajú kék szemű magas pasi került elő. Elpanaszoltuk neki mi történt, és még nagyobb meglepetésemre a lehető legrendesebben reagált. Először is, bocsántot kért, aztán mondta, hogy nemrég festették újra a falakat a szobánkban, de egyébként mindenhol van poszter, hogy ne hagyjunk semmi értékesen a szobában. Másodszor is, elmesélte, hogy 2 napja jöt haza Lilongwéből, és ugyanez történt vele, de tőle 1000 dollárt, és a laptopját vitték el. Úgy hogy 10 percre hagyta ott a szobát, és bezárta az ajtót. Szóval megértett minket. Gondolom ennek következtében volt olyan rendes, hogy felajánlotta nekünk, hogy ingyen laktunk náluk két napig, és enni is ingyen ettünk. Sőőőőt, (mivel említettem neki, hogy vasárnapig szándékoztunk maradni) még egy ingyen éjszakát felajánlott, meg vacsorát is. Hihetetlen volt. Ezt már nem fogadtuk el. Végülis, kb 12 ezer kwachát loptak el tőlem, de a szállás és a kaja 10ezer körül volt, úgyhogy "csak" mínusz 2ezer kwacha és egy jó kis lecke a Monkey Bay-es kiruccanás mérlege.
De gyönyörű volt, és komolyan gondolkozom, hogy visszmenjünk oda, ha lesz időm. Lehet hülyének néztek, de tényleg jó hely volt, és milyen rendes manager. Legközelebb tuti megkérem, hogy a széfbe tárolhassam a pénzemet,meg mindent, ami értékes. Mert a strandon sincs nagyobb biztonságban.
Végül hazajöttünk szombaton, a 8 órából 10 óra lett, minibuszból pedig egy teherautó platója.. Hangos, szeles, kirázta a lelket is belőlünk, és kb 30 másik afrikaival nyomorogtunk. Soha többett :)
