Meglepő és hihetetlen, hogy már egy hónapja Afrikában vagyok. Sokkal kevesebbnek érzem. Élvezem, szeretek itt lenni, de mindeközben nagyon-nagyon hiányoztok. 

Rég nem írtam, mert nem történt sok említésre méltó. Épp hogy napjaim kezdtek volna rutinszerűvé válni, beköszöntött a 4 hetes tanítási szünet, úgyhogy itt a kollégiumban kellene tevékenykednünk. Ennek ellenére senki nem csinál semmit. Tyka hazament ma reggel, Lucy épp csak megérkezett, Sarah nyaralni ment, Ines pedig itt van de rejtőzik vagy ilyesmi. :) Azért én próbálkozom, és kedden pl 6 órás program volt angol órát adni Bwumbéban. 2 óra séta oda, fél óra teremtakarítás (nem bírok olyan koszban meglenni) 1,5 óra tanítás, 2 óra séta haza. Hát, érdekes tapasztalat volt. 6-8 ember volt, egyikük idős bácsika volt, aki szerintem félig süket volt másikuk babát szoptatott óra közben.... A legrosszabbra is felkészültem, mivel ez egy egészen kezdő csoport de csalódtam, pozitívan. :) Nagyon aranyosak voltak, sőőőt legtöbbjük még azt is megértette amit magyaráztam. (mellékneveket fokoztunk) És ami az igazi sikerélmény volt, hogy miután elmagyaráztam, tudták használni a gyakorlatban. A végén odajöttek, és megdícsértek milyen jó tanár vagyok. Hát ezen azért mosolyogtam egyet, de jól esett. Boldogan sétáltam hazafele, életemben először teljesen egyedül tettem meg ezeket a kilométereket. Már minden gyerek messziről felismer és a nevemet kiabálja, ahogy közeledek. Szóval úgy döntöttem belevágok a felnőttek oktatásába. Kezdő angol csoport, azzal még talán megbírkózom. A haladóktól azért félnék. Most hogy itt van Lucy (ausztrál), kicsit jobban figyelek arra, ahogyan angolul beszélek, és érzem, hogy van hova fejlődnöm... De asszem ő a legjobb lehetőségem itt. Ugyanazokat a könyveket olvassa amiket én, és ugyanazokat a filmeket, sorozatokat nézi amiket én, úgyhogy megelőlegeztem neki a szimpátiámat. :) Sőt, a szobát is átrendezzük teljesen, és abban is megállapodtunk, hogy 1-2 hetente mindenképp bemegyünk Blantyre-be a nagy városba csokit venni meg igazi kávét inni. Nem hiába, city girl-ök vagyunk ahogy Réka és Rita mondaná :)

Ma este 7-től prezentációt tartottam volna Magyarországról a kollégiumban, de technikai okok miatt elmaradt. Nem vagyok túl jó előadó, annak ellenére, hogy sokat készültem. Csak túl akartam lenni rajta.. Bementem a terembe (délután másfél óráig szerveztem hogy legyen terem és projector az előadásomhoz....) és akkor közölték velem, hogy délután 5kor valami gáz volt, és meghalt a projector.. Na, akkor elkezdtük a tv-hez csatlakoztatni, de az sem működött. Végül csak 5 percet beszéltem, amiben elnézést kértem, hogy elmarad a prezentáció... Kicsit csalódtam, mert tényleg rákészültem lelkiekben. De ami késik, nem múlik.

Holnap délután találkozom Alexxel, és a következő hetet az ő projectjében töltöm, Chiradzuluban. Megpróbálok sokat fényképezni majd. Kiváncsian várom!