Utazás Holstedből Chilangoma-ba
Csütörtökön indultunk, délután 3-kor Holstedből a billundi reptérre. Furcsa volt mindenkit megölelni, és elbúcsuzni tőlük. Eddig mi voltunk azok, akik integettek, és sok szerencsét kívántak, de most fordult a sors. Az utolsó holstedi óráim annak jegyében teltek, hogy hogyan férjek bele legalább 25 kilóba a 20 helyett. Egyszerűen nem bírtam megfelelően bepakolni, még úgy, hogy Alexnek adtam egy a tusfürdőim, hajsamponaim felét, még így is 26,5 KGs volt a bőröndöm. Ismét nem sikerült időben befejezni a dolgokat, úgyhogy a végén nagy volt a rohanás, és persze féltem rendesen, mit hagyok itt, egyre idegesebb voltam, amikor ismét ki kellett vennem még két felsőt meg tusfürdőt.. Voltak különböző terveim, mit teszek, hogyha fizetettni akarnak (ami ugye elég valószínű volt…), de akkora mázlisták voltunk, hogy még csak meg se intettek minket. Akkor és ott Billundban megkönnyebültem, és kezdtem arra gondolni, hogy most már aztán irány Afrika, de tényleg.
Felszabadulásom hevében viszont a self-checkre nem figyeltem, és így nem volt kódom a becsekkolt bőröndömről. Ebből Münchenben lett baj, ahol ellenőriznünk kellett, hogy felrakják-e a csomagjainkat a johannesburgi gépre. Végül csak imádkoztunk, miután a reptéren azt mondták, megpróbálják másképp elintézni. Nem volt túl bíztató. A muncheni reptér olyan nagy, hogy 20 nyugodt percünk volt össz-vissz, egyébként rohangáltunk ide-oda, elintézni a dolgokat. Tina nem foglalt nekünk helyjegyet a johannesburgi gépre, amiért haragszunk rá, mert az is sok időbe tellett mire ezt elintéztük. És végülis csak a szerencsén múlott. Egy sorban 8 hely volt a gépen, 2 a két szélen, és egy 4es középen. Mi a négyesben nyomorogtunk 10 órán át. Tele volt a gép, nem volt egy szabad hely sem. Este 10kor indultunk és reggel 8ra értünk Johannesburgba. Háát, ez a repülés felért egy Hamburg-Pest buszozással. Imádom Alexet, de a válla egyszerűen szélesebb, mint az ülés, úgyhogy persze én nem bírtam 10 órán át normálisan hátradőlni. A hatalmas kézipoggyászom nem fért fel, úgyhogy az meg a lábamnál volt. Az ülés alá se fért, így a lábamat se tudtam mozgatni.
Fúúú, eléggé nyűgös lettem az út végére. Bár a tudat, hogy afrikai földre léptem, segített, és az idő is felfrissített kicsit. Johanessburgban viszont egy percünk sem volt leülni, egyik sorból a másikba álltunk, valami félreértés is volt, késésben voltunk, végül ránk várt a repülő fél órát. A malawi gépen megismerkedtem egy félig magyar félig cseh bácsival, aki a 2. vh alatt menekült Afrikába a katonaságból. Dél-Afrikában él most, és Malawiban segédkezik kiépíteni az áramot, főleg az északi részen. Érdekes volt vele beszélgetni, bár akkor nem tudtam szegényt eléggé értékelni, mert fáradtam eléggé. Csodák csodájára a malawi reptéren még a csomagjaink is megjöttek.
Végülis mázlisták voltunk, épségben, időben, csomagolstul megérkeztünk Malawiba, ahol vártak ránk a reptéren. Elvittek a buszállomásra, az egyetlen pontos és megbízható busztársasághoz. Megvettük a jegyünket, de csak fél5kor indult a busz, így volt még kb 3 óránk az állomáson. Ettünk, én bátran máris húst rendeltem, de előtte lecsekkoltam, és jól nézett ki, finom is volt. Vettünk enni, innivalót, banánt, neteztünk, és mindenki nagyon hülyének és gazdagnak nézett minket. Mi meg nulla tapasztalattal hülyék is voltunk.
Az egyetlen és megbízható busztársaság gyorsan leszereptelt a szememben, amikor is 1 órás késéssel indultunk a végállomásról. A helyzet csak rosszabb lett, én este 10kor teljesen kikészültem, az utazás 34. órájában…. Végül este 11-re Blantyre-be értünk végre. Életem leghosszabb és legszörnyűbb utazása volt, mindenem fájt a végére. Szerencsére a DI responsible azzal várt minket, hogy túl késő van, így a már nem megyünk Chilangomába. Blantyre Lounge nevű helyen vett ki nekünk két szobát. Egy double room 6000 kwatcha volt, az olyan 9000 Ft. De, volt meleg víz, ki is használtam, szerintem a továbbiakban nem lesz. L Másnap 8-ra jött értünk Cedric a DI responsible, és elhozott Chilangomába minket.
